Csatorna, ami Dunaharasztiból ered

2021. március 30.
A "Csatipart", fotó: Tóth Gábor
A „Csatipart” Dunaharaszti meghatározó területe. Ma már teljes természetességgel vesszük tudomásul az egyébként fáradtságos kézi munkával kialakított, hivatalos nevén Duna-Tisza-csatorna létezését. A létrehozásának ötlete is több százéves, de még ma sem ér a Tiszáig, csupán Dabasig.

„Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna” Ezt 1715-ben írta meg Franz Baron Dillherr von Althan 1715-ben Károly császárhoz benyújtott felterjesztésében.

A csatorna célja eredetileg az volt, hogy segítségével gyorsabban és olcsóbban szállítsák a főváros irányába az Erdélyben bányászott sót, valamint a máramarosi épületfát, emlékeztet a Wikipédia. A történelem alaposan megdobálta az elképzelést, míg 1943-ban törvényjavaslat készült a megépítéséről. Ekkor már az Alföld vízzel való ellátása lett volna a dolga. A II. világháború – mint annyi mindent – ezt is megakadályozta.

1947-ben aztán maga Tildy Zoltán köztársasági elnök is jelen volt a csatorna megépítésének megkezdésénél, itt Dunaharasztiban. Erről tanúskodik ez a korabeli filmhíradó részlet, amely a kor optimizmusát sugallja.

forrás: Nemzeti Filmintézet, Filmarchívum

Mindössze 22 kilométer épült meg belőle. A magyarázat pedig egyszerű, iszonyúan költséges volt a kivitelezés. A szintkülönbségek miatt ugyanis vagy nagyon mélynek kellett volna lennie néhány szakaszon, vagy zsilipekkel kellett volna mozgatni a hajókat. Bizony, úgy tervezték, hogy 32-33 méter széles lesz és 1000-1200 tonnás uszályok is közlekedtek volna rajta. Ez a Ráckevei-Duna nagy hajóforgalmával is járt volna. Egészen a hetvenes évek végéig még fürödni is lehetett benne, amikor is járványveszélyre hivatkozva azt a Köjál megtiltotta, írja a wikipédia.

Szóval ez a „Csatipart”. Nem olyan, amilyennek tervezték, de a miénk. Vadregényes, buja.

Régi fotók: Dunaharaszti Helytörténeti Gyűjtemény, digitális fotógyűjteménye.

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az építésével a természetet visszavonhatatlanul átalakították, tönkretették a Haraszti-Taksony szigetet. A romantikus földdarabot egyszerűen kettévágta a csatorna és az élő Duna-ágból két – mára már elmocsarasodó – holtág jött létre és két félsziget. Ez pedig Dunaharaszti életében is jelentős változást hozott. Ugyanis a 19. sz. végén Harasztin elindult a polgári fejlődés, amit elsősorban a pesti polgárok dunai megjelenése, majd ideköltözése hozott létre, meséli a témával kapcsolatban Gáll Sándor, helytörténet gyűjtő. Akkoriban igazi üdülő és kirándulóhely volt a Dunapart, az idegenforgalom a két világháború között szárnyalt. A csatorna építésének megkezdése azonban ezt teljesen megváltoztatta. Megszűnt a körbe csónakázható sziget.

És még valami. Tudja hol a határ Dunaharaszti és Taksony között? Ha most a kérdésre rávágta, hogy a csatorna partján, hát nagyot tévedett. A Csatorna ugyanis teljes egészségben Dunaharaszti területén fut, hiszen Taksony határa a Fabuli házzal szemközti utcánál kezdődik, ahol a kereszt is áll.